A férfiak már csak olyanok, amilyenek: osztályoznak, rangsorolnak, toplistáznak. Minden és mindenki besorolható, kasztba rendezhető, csoportba zárható, halmazba foglalható. Bizony, kedves olvasó, még a nőnemű földlakók is.

Sörházi kapri-csókák gyakran folyamodnak a fent említett művelethez, pláne, ha egy megtévedt nő vagy nőcsoport érkezik egy vendéglátó helyiségbe. Ekkor aztán rögtön indul az osztályozás. Van, aki az autóknál használt kategóriákat használja, van, aki az ingatlanhirdetésekhez hasonlóakat, van, aki a látvány befogadásához szükséges alkoholmennyiséghez mér. Így hát van a fullextra csaj automata váltóval (állandó időközönként lelép), a luxus kabrió hatalmas lökhárítókkal, az áramvonalas dögös sportos, vagy a jól bevált farmotoros két légzsákkal. Előforduló jelenség továbbá a kevésbé vonzó fapados egyterű, a katalizátor nélküli lepukkant (dohányos), vagy a defektes rozsdatemető műszaki nélkül. Sok esetben az összehasonlítás konkrét márkákhoz mérten történhet, így büszkén viselheti magán a Merci vagy BMW jelzőt bárki, szemben a Zsiga vagy a Wartburg jelzővel. Eljátszik az ember a gondolattal, hogyan is kódolható egy-egy élethelyzet a fenti pasiszótár alapján? Lássuk csak! Peti barátom, aki nem kevés túlzással nevezhető csak félkomfortosnak, mindenki meglepetésére (leginkább az övére) megtetszett egy farmotoros sport kabriónak. A kapcsolat, ha nem is nyargalni, de szépen döcögni látszott, amikor is egyik esti "felolvasó estünkön" (sörözés keserű, önmarcangoló kifakadásokkal vegyítve) bevallotta, hogy bizony már nem bírja tovább. Egy sportautót ugyanis járatni kell, állandóan tövig nyomni a gázt, repeszteni, meg nem állni. Mindemellett kicsi a csomagtartója, kényelmetlenek az ülések, és már pénze sincs állandóan teletankolni és mosatni a járgányt. Értitek, ugye? Gyurika az értelmiségi kasztból szakadt alá, és leginkább egy Ferrari formára becsomagolt traktorhoz hasonlítható. Nos, ő egy nyugati márkába lett szerelmes. A kapcsolatuk azonban nem ért fényesen véget, hiszen ha egy autón felcserélik a kormány helyét, szinte biztos, hogy a sofőr egyszer csak fejre áll. Hiába ugyanaz a márka mint itthon, hiába van ugyanott a duda, az ablakmosó és a motor. Ha máshol a kormány... ajajaj. Mert aki túrázgatni járna a szántásba, annak egy dögös terepjáró jár, aki csak szabadon cirkálna, annak egy tágas szabadidőautó, aki pedig tövig nyomná, annak egy turbó sportjárgány. Egyet azért ne feledjünk, férfitársaim! Bár az autónkat is ápolni kell, gondoskodunk róla, teletankoljuk, simogatjuk, becézgetjük, kipolírozzuk, és néha össze is veszünk vele, de a fentihez hasonló vicces, összehasonlítgatós szójátékon túl más összefüggést találnunk nem szabad a hölgyek és négykerekű géptársaink között. Vagy legalábbis nem illik.